J. P. Sartre, Exisztencializmus

Bevezetés

„Sok van, mi hátborzongató,

De az embernél nincs semmi hátborzongatóbban otthontalan. …

Szolgáivá tette okos leleménnyel
A hegyek meg a rétek állatait, …
…..a törvényt
Tanulja, a városrendezőt,
…. mindenben ügyes,
Ha akármi jön, ám a haláltól
Nem tud menekülni,
De gyógyírt a nehéz nyavalyákra kigondol.

Ha tud valamit valaki,
Mesteri bölcset, újszerűt,
Van, ki a jóra, van, ki gonoszra tör vele.
Ki a földnek törvényeket ad,
Jogot, mit az isteni eskü véd,
Az a városban az első; de hazátlan,
Akinek mindig a nemlétező a létező.
Tűzhelyemnél nincs helye.
Ne ossza meg tervét sem az velem, ki így cselekszik”

(Szophoklész: Antigoné, Heidegger fordításában (Matura) javítva, kiemelések tőlem)

Sartre szövegét olvasva eleinte nem tudtam megfogalmazni, hogy mi, de valami nem volt számomra kerek egész. Olyasmit éreztem, mint amikor bonyolultabban mondanak el valamit, mint ahogy az ténylegesen elmondható lenne. Ezzel a jelenséggel elég gyakran találkozom. Majd egy egészen más alkalommal Heidegger tanulmányának egy része ismét a kezembe került (Blumenberg-szemináriumon), és ami eddig elkerülte a figyelmemet, mert nem is volt  lehetőségem arra, hogy ne, az a szóhasználat összecsengése, a ’terv’-nek nevezett valami magára vonta azt. Na de mi is ez a ’terv’? Mit jelent? Mit értsek alatta? Természetesen Sartre verziója érdekelt, bár mindkét szerző szövegében fontos. Ennek kifejtése a dolgozat tartalma. Először bemutatom, hogyan bizonyosodtam meg arról, hogy ez jó téma lesz, majd a ’projet’ ismertetésével folytatom.

A dolgozat célja kettős. Egyrészt vázlatot készíteni egy későbbi, nagyobb munkának, másrészt egy újabb kísérlet, egészen más formában (vö Heidegger-dolgozatom), alig néhány idézettel, gyakorolandó az etikai-filozófiai dolgozatírást. 

Tárgyalás

1. A ’tervről’, a keresés történetéről.

Az első lendületet kihasználva (hogy nem csupán a ’terv’ hanem ugyanabban a sorban a ’cselekvés’ is szerepel, mindez Heidegger elemzésében) elhatároztam, hogy kiderítem, mi is a ’terv’. Megnézem, hogy a francia nyelvben mikor mit használnak, és a következőkre jutottam. Épület-terv: ’plan’. Ellenőriztem a francia eredetiben, hogy szerepel-e benne a ’terv’ (’plan’) szó és milyen kontextusban. Gyors volt az eredmény: NEM szerepel. Akkor mi a ’terv’? Összevetettem tehát a fordítást az eredetivel és láttam, hogy a magyarra fordított ’terv’ franciában nem a ’plan’, hanem a ’projet’. Ez pedig az előzővel szemben az építési terv: ’projet’. Egyértelmű, hogy az egyik egy időtlen, többnyire síkban elhelyezhető statikus dokumentum, míg a második egy cselekvés-sorozat leírása, kvázi forgatókönyv, amely bizonyos cél - állapot elérése - kialakítása érdekében a legoptimálisabbra van hangolva. Az építéssel kapcsolatos párhuzamot indokoltnak tartottam a hagyományosnak is mondható filozófia-építész hasonlat miatt, és mert ezt olvashatjuk Arisztotelész  Metafizikájában (981b): 

„Ezért tartjuk a tervező építészeket is szakkérdésekben értékesebbeknek és a kőműveseknél tudósabbaknak és bölcsebbeknek, mert ők tudják az okait is mindannak, amit alkotnak.”

Tehát Sartre ’terv’-e (eredetiben ’projet’) nem is annyira egy statikus valami, mint inkább egy dinamikus cselekvés-sorozat forgatókönyv. Ennek pedig van eleje, kezdete és van vége, célja, és van egy folyamat a kettő pont/állapot között. (Mellékletben csatoltam a ’terv’-re fordított ’projet’ előfordulásokat, párhuzamosan idézve a szövegekből.)

2. A projektről.

Szerencsés vagyok ezen a téren, mert 2006 óta (oktatás-fejlesztési, non-formális oktatási és kulturális) projektmenedzsmenttel foglalkozom, 2009 óta ez kiegészült projekt-coachinggal. Minden projekt három részből áll. (Ahogy azt a saját abduktív projektmenedzsment tréningünk elméleti hátteréhez összeállítottam.) Nyilvánvalóan van egy kezdeti, kiindulópont (A), inkább állapot. Nyilvánvalóan van a tervezett végpont, cél-állapot (B), és harmadik elemként van a folyamat (AB).  A jó projekt nem csak a -ot, vagy a B-t írja le. A jó projekt nagyon részletesen kell, hogy foglalkozzon a kiindulási állapottal. Elemezni kell azt nagyon sok szempontból, hogy a folyamat eredményes, sikeres legyen[1]. Ha valamely szempont kimarad, akkor a célállapot nem fog megfelelni a folyamat végigvivőjének, nem lesz vele harmonikus.  A célállapot elemzése kevésbé önálló, mivel az teljesen új hozzám képest. Annyiban vagyok annak része és annyiban a részem, amennyiben részletesen elképzelem, el tudom képzelni, magam is abban. Az tény, hogy ennek az állapotnak is fel kell térképezni minden egyes megkülönböztethető összetevőjét. Valószínű, hogy a kiinduló állapot szempontjai, ha megfelelően részletesre sikerült, elegendőek itt is. Az új tulajdonságot nem fogjuk tudni cselekvés és átélés nélkül megfogalmazni, meghatározni. Nem tudjuk addig néven nevezni, ameddig nem ismerjük. Ez az új dolgok tanulása, non-formális eszközökkel, illetve keretek között. A külső szemlélőként is jelen lévő mentor-coach már inkább tudja, hogy mi lesz az az új készség, tulajdonság, tudás, ami hozzáadódik a cél-állapotban a kezdetihez képest a folyamatot végig-cselekvőhöz. A folyamat pedig részben improvizatív[2], játékos, spontaneitást is hordozó, részben pedig kötött, normatív, törvényszerinti, mindenestre több olyan pontja van, ahol azonos értéket hordozva, de mégis elágazhat egy új út felé, aminek a vége a cél-állapothoz fog vezetni. A cél-állapot nem azonos a produktummal. A kiinduló-állapot hordozója és a cél-állapot hordozója ugyanannak kell lenni. Ha például egy pizzéria létrehozása a projekt, akkor a kiindulópont az a tér, környezet, ahol az még nincs, a cél-állapot pedig ugyanaz a térstruktúra, de már ott van egy pizzéria funkciójú épület(rész). Tér-idő hiányában ennél részletesebben nem fejtegetem a ’projekt’-et, mint olyat.   

3. Hármas tagolás szerinti elemzés megtalálható a Sartre-szövegben is. Ennek megfelelői.  

A hármas tagolás visszaköszön Sartre szövegében. Ami egyébként nem olyan finoman felépített (legalábbis az első három olvasatra), mint mondjuk Wittgenstein Tractatusa. Sartre kiindulópontja a Descartes-i COGITO[3],

„A kiindulópontnál A GONDOLKODOM, TEHÁT VA­GYOK tételén kívül más igazság nem létezhetik; ez az önmagára találó ön­tudat abszolút igazsága. Minden elmélet, amely az embert az önmagára ­találás pillanatán kívül vizsgálja, elő­ször is az igazságot szünteti meg, mert a kartéziánus COGITO-n kívül minden tárgy csupán valószínű” IM 63. oldal. Kiindulás még minden olyan, ami megelőzi a cselekedetet és az elért eredményt, célt. Ilyen tehát a lelkialkat[4] „a lelkialkat nem cselekedet” IM 61, és még sok strukturált környezet, körülmény.[5] [1] „az emberi létmódban legalább van «emberi egyetemesség. A mai gondolkodók nem véletlenül beszélnek szívesebben az ember létmódjáról, mint természe­téről. Létmód alatt többé-kevésbé világosan a piori határainak összességét értik, amelyek megrajzolják alapvető helyzetét a történelemben.” IM 65. oldal

Nem kiindulás „az exisztencia”, de a folyamatos reflexió miatt annak bármelyik pontjából válhat egy kiinduló pont. Mindenesetre az abszolút kiindulópont a Descartes-i COGITO marad. A cél-állapot az a priori korlátok cselekvéssel történő átlépése utáni általános emberi lényeg megformálódása a személy „arcán”.[6] Ha jól értem. A szubjektivitás csak egy „kényszerű” kerete, eszköze ennek a folyamatnak.  A folyamat pedig egy sor választás, melyeket cselekvés követ. A szabály, a törvény a cselekvések folyamán, melyek irányítják azokat, melyek mentén cselekszik a szubjektum nem kívülről van, amennyiben hiteles a cselekvő, amennyiben hiteles kép, arc kirajzolását választotta magáról, hanem belső, a választott morál csak a sajátja.[7] Akár József Attila is mondhatta volna így a sajátja helyett: „az én vezérem bensőmből vezérel.”[8] „A saját törvényét maga volt kénytelen kigondolni.”[9]

Nos, ez a mű nagyon gazdag és nekem nagyon tetszik.

További részletesebb kifejtése ennek a témának nem célja ennek a dolgozatnak.

Az EMBER projekt. A fordítók megkönnyíthetik a dolgunkat, ha nem fordítják le „teljesen” a ’projet’ kifejezést.

Összegzés

Nekiugorva a Google-nak, sok, bár nem annyit, mint Heidegger esetében, találtam tanulmányokat. Elegendőt, hogy egyben, csak egyben bár, de rátaláljak egy megérzésemet igazoló fél sorra Almási Miklós előszavában.

„Aztán meg – még egy morzsa – „a múlt önmagától soha semmilyen körülmények között nem válthat ki cselekvést, azaz egy cél tételezését…”. Folytatása is van, persze, de most csak ezt akarom mutatni. Merthogy a jövő, a cselekvés jövőt nyitó (realizáló) hatalma volt a mániája és utópiája. Egyéni szinten a projet, az ember – ha igazi – nemcsak él bele a világba, hanem valamit akar, célja van, a jövő rabja. A gondolat ebben a műben még csak felcsillan. Később lesz fontos sartre-i fogalom. Csak hát a projet eltűnt és közhely lett, ma már egy pizzéria bővítése is projekt lehet, az önmagából önmaga jövőjét választó ember valahol elveszett a lehetetlenségek kicsiny boltjában.”

Almási Miklós: A szabadság kézikönyve, (http://mozgovilag.com/?p=661)

Megnyugtató volt ez számomra, bár kutatásommal annak lehetőségét nem tudtam kizárni, hogy található-e más magyar fordítása Sartre szövegének illetve abban a ’plan’ szót hogyan fordítja a fordító. Vagyis hogy az észrevételem mennyire eredeti.

Kitekintés: A hármas elemzés feltérképezése a filozófiai gondolkodásban. Ez nem rossz dolgozat-téma. (Én nyitott vagyok ezt kidolgozni, bár van egy másik témám, amellyel szeretném megkeresni.)

Konklúzió: Aki nem ért egyet Sartre-ral, az igazolja őt. A-ból B-be nem csak egy úton lehet eljutni. Több ’terv’ van.[10] Minden autentikus embernek van egy sajátja. Heidegger is egy tanítványának azt mondta, hogy „nem értett meg engem, ha azt hitte, hogy haragszom, mert más utakon jár, mint én”.

2012, Szeged

(Csatlós János fordítása, Mátrai László előszavával, Studio Reprint kiadás)

---

[1] „Az ember nekivág az életének, kirajzolja arculatát és ezen az arcon kívül nin­csen semmi. Persze, hogy ez a gondo­lat rosszul esik azoknak, akiknek nem sikerült az életük” Sartre, Ex. 59. oldal.

[2] Dunkel N. Norbert, Törvény által szabadon, http://www.c3.hu/~gond/tartalom/21-22/jegyzetesek/dunkel.html

[3] „A kiindulópontnál A GONDOLKODOM, TEHÁT VA­GYOK tételén kívül más igazság nem létezhetik; ez az önmagára találó ön­tudat abszolút igazsága. Minden elmélet, amely az embert az önmagára ­találás pillanatán kívül vizsgálja, elő­ször is az igazságot szünteti meg, mert a kartéziánus COGITO-n kívül minden tárgy csupán valószínű” IM 63. oldal

[4] „a lelkialkat nem cselekedet” IM 61.

[5] „az emberi létmódban legalább van «emberi egyetemesség. A mai gondolkodók nem véletlenül beszélnek szívesebben az ember létmódjáról, mint természe­téről. Létmód alatt többé-kevésbé világosan a piori határainak összességét értik, amelyek megrajzolják alapvető helyzetét a történelemben.” IM 65. oldal

[6] „E szerint, bár az erkölcsiség tartalma változó, ennek az erkölcsi­ségnek egy fajában van egyetemes­ség.” „az emberi létmódban legalább van «emberi egyetemesség.” „egyik sem lesz számomra teljesen idegen, mert mind­egyik kísérlet arra, hogy áthágjam, kitoljam, tagadjam, vagy elfogadjam ezeket a határokat. Következéskép minden tervnek, még a legegyénibbnek is, egyetemes értéke van.” „Ebben az értelemben mondhatjuk, hogy az emberben meg van az egyetemesség, amely azonban nem meghatározott, hanem úgy kell folytonosan kialakítani. Az egyetemességet alakítom ki, mikor megválasztom magam; akkor is ezt teszem, mikor bármely korhoz tartozó más ember tervét megértem.” (IM. 66 skk)

[7] „A szabad elkötelezés keretein belül bármit választ­hatunk.” „ Az ember önmagát alkotja meg, előre rendelve nem létezik, morált választva alkotja meg önmagát és a körülmé­nyek olyan nyomást gyakorolnak rá, hogy nem lehet meg anélkül, hogy mo­rált ne választana.” IM. 66. skk

 [8] József Attila, Levegőt!, AZ utolsó két strófa Sartre-i, http://magyar-irodalom.elte.hu/sulinet/igyjo/setup/portrek/jozsefa/levegot.htm

[9] IM 72. oldal

[10] „Az euró­pai ember mindenki tervét, még a kínaiét, indiánét, vagy négerét is meg­értheti. Ez azt jelenti, hogy az 1945-ös európai egy általa felmért helyzetből ugyanúgy vetheti magát saját határai felé, mint ahogy újra kezdheti önmagában a kínai, indián, vagy afrikai ter­vét. Minden tervnek megvan az egye­temessége, amennyiben minden ember képes minden tervet megérteni. Ez egyáltalában nem azt jelenti, hogy ez a terv egyszer s mindenkorra megha­tározza az embert, hanem, hogy más­kor is újra fellelhető.” IM 66. oldal