A segítőkészség lehet rejtőzködő ragaszkodás

A ragaszkodás, mint létjellemző pedig lehet olyan mélyen strukturált, hogy a jelenvalólét nem ismeri fel. A mélységet az jelenti, hogy a jelenvalólét időbeli kezdetéhez mennyire áll közel. A ragaszkodás lehet ontikus, vagyis dologi és lehet ontologikus, vagyis struktúra. Az előbbit könnyebb felfedni, az utóbbit, főleg ha mélyen strukturált, nagyon nehéz, de nem lehetetlen. Ekkor olyan gondolatokat képes ez generálni, amelyek összetéveszthetők önmagunkkal, létünkkel. Mire felbukkannak a tudat fényére, addig feltérképezhetetlen hatásokkal zavarják meg a jelenünket. Ebbe a hibába tévedtem bele, illetve ez határozott/határozta meg cselevéseimet, gondoskodásaimat, ősidők óta.
A ragaszkodás struktúrája nagyon képlékeny formáját tekintve, fel nem ismerhetetlen alakokban mutatkozhat meg. Pl a segítőkészségben: nem akarom, hogy a segítés által okozott jóérzés, a megoldás élménye máshoz kösse, máshoz kapcsolja a segítettet. Nem? De. Így vagyunk sok erénnyel is. Valószínű.