Az EU
programok által nyújtott, az intézményvezetők számára felkínált lehetőségek az
oktatás fejlesztése céljából
Bajzák István, 2013. október 13.
Első lépésként tisztázzuk, hogy
az alábbi EU programokról van szó:
Grundtvig, Comenius és Leonardo
Partnership. (A viszonylagos bonyolultsága miatt nem vesszük figyelembe a
Comenius Regio, a nem kollektív aktivitásra irányuló egyéni fejlesztő, képző
programokat).
Fontos tehát, hogy maga a
pályázat egyszerűbb és egy közösséget (meg)mozgató legyen.
Ezeknek a projekteknek egészen
eltérő közvetlen témái, tartalmi céljai lehetnek. Kapcsolódhatnak egy-egy
tantárgyhoz, vagy azok felett átívelő ismereteket dolgozhatnak fel, most nem ez
releváns a számunkra. Minket az érdekel elsősorban és első lépésként, hogy
hogyan jut el az intézmény oda, hogy nyertesként partnerségben elkezdjen egy
ilyen projekt lebonyolítását.
Egy-egy intézményben tehát az
ilyen programok elindulását, elindítását több, egymástól lényeges
körülményekben különböző, eltérő folyamat előzheti meg. Számunkra most tehát ez
a szempont fontos. Ezáltal egy új módszert fogunk bemutatni, megismerni.
(Elérhető a regisztráció a képzésre a honlapunkon.)
Ez egyik ilyen megelőző
folyamatot a működő, jó kollektívák esetében, hogy az intézmény vezetője, vagy
közvetlenül megbízott tanár az vezető (előzetes) választása, döntése alapján
lép be vagy generál egy EC projektet. Ez lehet a tanárkollektíva
fejlődését-fejlesztését akár közvetlenül (volt Grundtvig, Leonardo, Comenius
Regio, stb) akár közvetetten (Comenius partnership) is célzó pályázati program.
A másik gyakorlat a jól működő
kollektívák esetében, hogy közösen határoznak megbeszélést követően arról, hogy
mi legyen a témája annak a projektnek, amelybe belépnek, vagy amelyet generálnak.
Az eddigi esetekben nem beszélünk
arról, hogy előfordulhat belső feszültség, emberi tényezők, lokális és
társadalmi, globális kezeletlen emberi vagy szakmai frusztráltságok miatt, és
ezek erősen befolyásolhatják a projekt-folyamat tényleges eredményességét. A
produktumok megszületnek ugyan, de a közösség bomlófélben van. A pedagógiának
alsóbb korosztályok számára ez utóbbi állapota inkább fontos szegmense.
A harmadik gyakorlat a nagyon jól
működő kollektívában az is lehetséges, hogy intézményen belüli pályázatot
hirdet meg a vezető, melynek eredménye lesz a szavazással kiválasztott két
legjobb (a közösség számára legtetszetősebb, szakmailag illetve kidolgozásában
a kiírásnak legmegfelelőbb) projekt(ek) tényleges megpályáztatása az illetékes NA-nál. A kezdeményező kollégák egyénileg
felkészülnek és egyénileg vagy már kisebb projekt-teamet alkotva elkészítik a
majd beadható/ beadandó pályázatok ’abstract’-ját, ’briefly’-jét, ’summery’-jét.
Ezeket értékelik a kollektíva tagjai, mindenki, kivétel nélkül.
Végül van egy olyan helyzet,
amely kivételesen a vezetők számára ad lehetőséget a felelősségükre bízott kollektíva
fejlesztésére. Ebben az esetben a projekt témája és közvetlen célja a vezető
számára, minden minősítés nélkül, CSAK másodlagos cél. Az elsődleges cél az az
intézményvezető számára, hogy rendszerszemléletet, a nyitott párbeszédre való
készséget, a szűkebb (intézményi) és tágabb (érintett szülők, települési, az
intézmény környezetében szereplő civil szervezeti) társadalmi tőkét fejlessze a
kollektívában illetve a hozzá kapcsolható tágabb közösségben (szülők, civil
szervezetek, település egésze).
Az előzőkről nem beszélnék, mert
azok általánosan működnek, azokról mások, máshol sokat és nagyon hasznosan,
felkészülten beszéltek, beszélnek. A végzettségem szerint amúgy sem vagyok
abban (annyira) kompetens.
Az utolsó az, amit a MOSTart
kifejlesztett és az abduktív projek-coachingnak (mint támogató folyamatnak),
illetve abduktív-projektmenedzsmentnek (mint végrehajtási folyamatnak) nevezett
el.
Ebben az abduktív
projekt-coachingban alkalmaztuk a kultúra, a kreativitás és a képzelőerő
egymásra ható összefüggéseit. Ezek az összefüggések a kortárs
társadalomtudomány, a kortárs filozófusok és etikusok (erkölcstanászok) illetve
vallástudósok által időszerűen középpontba helyezett új gondolkodási formát,
egy új, az egész Földet átfogó kultúrát segítenek kialakítani, megerősíteni.
László Ervin filozófus szavaival fogalmazva meg a korszerű célját ennek a
coachingnak: gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan (vö. Kay Livingston
előadásával). László Ervin magyarul is elérhető írásaiban megismerhetjük azt a
mentalitást, amely a fenntartható fejlődést, a fenntartható emberi szellemi
világot (elsősorban nem a gazdaság fenntarthatósága a cél) és az együttműködő,
békében egymás mellett élni képes társadalma(ka)t felépítő emberé. Minimum feltételeket fogalmaz meg a planetáris
etikája arra vonatkozóan, hogy a kulturális sokszínűség közvetlen
megtapasztalhatóságának és a globalizált gazdasági rendszer és információáramlás
korában mely tényezők értékek számunkra a cselekvéseinket, döntéseinket
irányítandó. Az EU a saját versenyképességét erősítendő a tudásalapú társadalom
kialakítását tűzte ki célul. Más földrészeken (Latin-Amerika. Linch Fundation)
a tudatalapú oktatás fejlesztésére került a hangsúly.
Visszatérve a kultúra, a
kreativitás és a képzelőerő között fennálló kapcsolatokra, ezek az
összefüggések a hétköznapi tantervekből általában hiányoznak, mivel az
aktuálpolitikát nem érdekli, a szakma pedig – mondhatni – túlságosan is
elfoglalt a tanítás folyamatának azon részével, amely annak tartalmi
feladataival foglalkozik, arra figyel.
A pedagógiában, etikában,
gyakorlati szervezetfejlesztésben (stratégiai gondolkodásmód) érdekelt és
érintett civil szervezetek lehetősége és – mondhatni társadalmi felelőssége,
hogy a társadalmi tőke (local community), a rendszerszemlélet és a tiszta
párbeszéd készségének fejlesztése bekerüljön az intézmények falai közé, és
ezeket ismerő, alkalmazó pedagógusok fejlesszék a jövő társadalmát felépítő
gyerekeinket.