A coach megismerés-megértés horizontjának, amelyben a coaching-folyamat lezajlik tágabbnak kell legyen, mint a coachee horizontja. Erről írtam korábban.
A coach (mint minden elmével bíró ember) tükör. Tükör a másik emberi elme számára.
A tükör persze lehet tárgya, témája egy kommunikációnak is, akár.
Lehet beszélni a tükörről, mint én most.
Ebben az esetben a tükör nem működik, csak téma.
Mindenki tudja, hogy arról van szó. De nem működik a tükör, mint olyan, lényege szerint.
Nem tükröz, csak szó van arról, hogy tükröz.
És arról, hogy mit kellene tükröznie, mit kellene vagy mit lehetne látni benne.
Meg arról is lehet beszélni, hogy a jó tükör mikor és miért és hogyan jó, tulajdonképpen.
Mint én most.
De ez nem coaching. Egyáltalán nem az, még akkor sem, ha valaki jó marketinggel el tudta adni akként.
Persze, azt is lehet mondani, hogy a coachingnak tulajdonképpen nincs is köze a tükrözéshez.
Persze, hogy lehet, de akkor az elme becsapja okosságával a tulajdonosát, mert minden találkozás, ahol elmék is találkoznak, és nem csupán a funkciók, a szerepek, egy tükrözés-folyamat. (Ezt elmefilozófiai, transzperszonális és interperszonális pszichológiai elméletek egyre inkább megközelítik.)
A coach személyének megismerés-megértés horizontja adja a tükör keretét.
Ha ez a horizont kicsi, például olyan, mint egy kozmetikai tükör, akkor látszik a keret, látszik az, hogy mi tükör és mi nem, ha akarsz nem nézel bele, és akár akarod, akár nem, nem tükrözi a teljességedet, a környezetedet, amely valamiféleképpen és valamennyire meghatározza elmédet, csak egy kis részletét a világodnak, az arcodnak.
Ha a keret, a coach megismerés-megértés horizontja kicsi, kisebb, mint a coachee önismerete, fogalmi struktúrája, a coach nem kompetens a tükrözésre.
Lehet nagyobb a tükör, egész falat betöltő, ez esetben már jobban működik, talán egyáltalán működik a coaching.
Az a legjobb, ha a tükörbenéző észre sem képes venni a tükröt, mert a tükör kerete (a megismerés.megértés horizont) jóval tágabb, mint a coachee képzelőereje azt képes befogni.
Ez a végtelent megközelítő keret pedig a feltétel nélküli szeretet.
A feltétel nélküli türelem.
Az, amelyet a coach a coachee felé érez. Az, ahogy a a coach a coachee mellett működik, létezik.
A türelem pedig nem cél. Nem mondhatja azt a coach, hogy türelmesnek kell lennem a coachee felé. El kell fogadnom, hogy ilyen vagy olyan, hogy hibát követ el vagy nem látja jól a dolgait.
A türelem nem így működik.
A türelem nem feladat, nem cél, hanem eredmény.
A türelem az önmaga elfogadásának és feltétel nélküli szeretetének, az emberi létmód elfogadásának következménye.
Ahogy azt Tertulliánus is mondta, és Ágoston pedig idézte.
Ha foglalkoznék marketinggel, azt mondanám, gyere, és próbáld ki élesben.
Várlak, szeretlek.
