Minden
coaching-módszer árulkodik egy mögöttes gondolkodásmódról.
Ennek a gondolkodásmódnak, a fogalom-struktúrának pedig
része néhány olyan végső állítás, amely alapokat ad ennek a rendszernek.
Ezek a végső állítások már nem függnek semmi más állítástól a rendszeren belül, de minden más rájuk épül, így ezeket tulajdonosa,
pontosabban használója nem kérdőjelez meg.
Szinte soha.
Ezek rejtettségükből előbukkannak, ezek elcsíphetők, amikor a tulajdonosuk, a használójuk valakivel például párbeszédbe
elegyedik, akár csak önnön magával (vö. David Bohm), és ezek lesznek azok a kijelentések, amelyekről nem lesz képes
lemondani az ember a párbeszéd során, mert úgy fogja érezni magát, mintha önmagát adná
fel.
Ilyenkor összekeveri az ember néhány állítását (vélekedését,
gondolatát) önmagával.
Axiómaként fogadja el azokat. Megkérdőjelezhetetlenül. Pedig nem azok.
Ezek alkotják, vagy árulkodnak a mögöttes
rendszerről, amely egy ontológia.
Az a mód, az a fogalmi struktúra, ahogy és amelyeken és az általuk alkotott rendszeren keresztül az illető elme önmagára és a világára rátekint.
Minden ember rendelkezik valamilyen ontológiával.
Az is, aki coachinggal foglalkozik.
Minden coaching-módszer rendelkezik tehát egy saját
ontológiával.
Az axiómák vizsgálhatók, a használója hozzájuk (axiómákhoz) való ragaszkodásának
erőssége összevethető a magától-értetődésük mértékével.
A ragaszkodásra leginkább az jellemző, hogy magyarázkodik, indokol, míg a másik valahogy közvetlenül, intuícióval megérződik. Ez utóbbi mintha nem a rendszeren belülről táplálkozna. Nincs előzménye, nincs oksági megelőző sora. Mintha közelebb volna ez a konkrét elmétől független, a már azt is megelőző, megalapozó valósághoz. Mintha.
Az axiómák meghatározzák a coaching-tükrözés mélységének, élességének lehetőségeit, korlátait.
Ezekben a sorokban is - kevésbé rejtőzködőn, de - benne van egy ontológia, egy hermeneutika.
Egy coach nem lehet kész.
kedd, január 27, 2015
csütörtök, január 22, 2015
A coach és a tükör
A coach megismerés-megértés horizontjának, amelyben a coaching-folyamat lezajlik tágabbnak kell legyen, mint a coachee horizontja. Erről írtam korábban.
A coach (mint minden elmével bíró ember) tükör. Tükör a másik emberi elme számára.
A tükör persze lehet tárgya, témája egy kommunikációnak is, akár.
Lehet beszélni a tükörről, mint én most.
Ebben az esetben a tükör nem működik, csak téma.
Mindenki tudja, hogy arról van szó. De nem működik a tükör, mint olyan, lényege szerint.
Nem tükröz, csak szó van arról, hogy tükröz.
És arról, hogy mit kellene tükröznie, mit kellene vagy mit lehetne látni benne.
Meg arról is lehet beszélni, hogy a jó tükör mikor és miért és hogyan jó, tulajdonképpen.
Mint én most.
De ez nem coaching. Egyáltalán nem az, még akkor sem, ha valaki jó marketinggel el tudta adni akként.
Persze, azt is lehet mondani, hogy a coachingnak tulajdonképpen nincs is köze a tükrözéshez.
Persze, hogy lehet, de akkor az elme becsapja okosságával a tulajdonosát, mert minden találkozás, ahol elmék is találkoznak, és nem csupán a funkciók, a szerepek, egy tükrözés-folyamat. (Ezt elmefilozófiai, transzperszonális és interperszonális pszichológiai elméletek egyre inkább megközelítik.)
A coach személyének megismerés-megértés horizontja adja a tükör keretét.
Ha ez a horizont kicsi, például olyan, mint egy kozmetikai tükör, akkor látszik a keret, látszik az, hogy mi tükör és mi nem, ha akarsz nem nézel bele, és akár akarod, akár nem, nem tükrözi a teljességedet, a környezetedet, amely valamiféleképpen és valamennyire meghatározza elmédet, csak egy kis részletét a világodnak, az arcodnak.
Ha a keret, a coach megismerés-megértés horizontja kicsi, kisebb, mint a coachee önismerete, fogalmi struktúrája, a coach nem kompetens a tükrözésre.
Lehet nagyobb a tükör, egész falat betöltő, ez esetben már jobban működik, talán egyáltalán működik a coaching.
Az a legjobb, ha a tükörbenéző észre sem képes venni a tükröt, mert a tükör kerete (a megismerés.megértés horizont) jóval tágabb, mint a coachee képzelőereje azt képes befogni.
Ez a végtelent megközelítő keret pedig a feltétel nélküli szeretet.
A feltétel nélküli türelem.
Az, amelyet a coach a coachee felé érez. Az, ahogy a a coach a coachee mellett működik, létezik.
A türelem pedig nem cél. Nem mondhatja azt a coach, hogy türelmesnek kell lennem a coachee felé. El kell fogadnom, hogy ilyen vagy olyan, hogy hibát követ el vagy nem látja jól a dolgait.
A türelem nem így működik.
A türelem nem feladat, nem cél, hanem eredmény.
A türelem az önmaga elfogadásának és feltétel nélküli szeretetének, az emberi létmód elfogadásának következménye.
Ahogy azt Tertulliánus is mondta, és Ágoston pedig idézte.
Ha foglalkoznék marketinggel, azt mondanám, gyere, és próbáld ki élesben.
Várlak, szeretlek.
A coach (mint minden elmével bíró ember) tükör. Tükör a másik emberi elme számára.
A tükör persze lehet tárgya, témája egy kommunikációnak is, akár.
Lehet beszélni a tükörről, mint én most.
Ebben az esetben a tükör nem működik, csak téma.
Mindenki tudja, hogy arról van szó. De nem működik a tükör, mint olyan, lényege szerint.
Nem tükröz, csak szó van arról, hogy tükröz.
És arról, hogy mit kellene tükröznie, mit kellene vagy mit lehetne látni benne.
Meg arról is lehet beszélni, hogy a jó tükör mikor és miért és hogyan jó, tulajdonképpen.
Mint én most.
De ez nem coaching. Egyáltalán nem az, még akkor sem, ha valaki jó marketinggel el tudta adni akként.
Persze, azt is lehet mondani, hogy a coachingnak tulajdonképpen nincs is köze a tükrözéshez.
Persze, hogy lehet, de akkor az elme becsapja okosságával a tulajdonosát, mert minden találkozás, ahol elmék is találkoznak, és nem csupán a funkciók, a szerepek, egy tükrözés-folyamat. (Ezt elmefilozófiai, transzperszonális és interperszonális pszichológiai elméletek egyre inkább megközelítik.)
A coach személyének megismerés-megértés horizontja adja a tükör keretét.
Ha ez a horizont kicsi, például olyan, mint egy kozmetikai tükör, akkor látszik a keret, látszik az, hogy mi tükör és mi nem, ha akarsz nem nézel bele, és akár akarod, akár nem, nem tükrözi a teljességedet, a környezetedet, amely valamiféleképpen és valamennyire meghatározza elmédet, csak egy kis részletét a világodnak, az arcodnak.
Ha a keret, a coach megismerés-megértés horizontja kicsi, kisebb, mint a coachee önismerete, fogalmi struktúrája, a coach nem kompetens a tükrözésre.
Lehet nagyobb a tükör, egész falat betöltő, ez esetben már jobban működik, talán egyáltalán működik a coaching.
Az a legjobb, ha a tükörbenéző észre sem képes venni a tükröt, mert a tükör kerete (a megismerés.megértés horizont) jóval tágabb, mint a coachee képzelőereje azt képes befogni.
Ez a végtelent megközelítő keret pedig a feltétel nélküli szeretet.
A feltétel nélküli türelem.
Az, amelyet a coach a coachee felé érez. Az, ahogy a a coach a coachee mellett működik, létezik.
A türelem pedig nem cél. Nem mondhatja azt a coach, hogy türelmesnek kell lennem a coachee felé. El kell fogadnom, hogy ilyen vagy olyan, hogy hibát követ el vagy nem látja jól a dolgait.
A türelem nem így működik.
A türelem nem feladat, nem cél, hanem eredmény.
A türelem az önmaga elfogadásának és feltétel nélküli szeretetének, az emberi létmód elfogadásának következménye.
Ahogy azt Tertulliánus is mondta, és Ágoston pedig idézte.
Ha foglalkoznék marketinggel, azt mondanám, gyere, és próbáld ki élesben.
Várlak, szeretlek.
szerda, január 21, 2015
A coachee, a türelem és a képzelőerő, és persze a coach
A coach a megismerés-megértés folyamatában a coacheejénál távolabbi horizontra kell, hogy törekedjen.
És hogy képes legyen azt belátni.
A konkrét személy feszültségfeloldó képességét, -bírását tekintetbe véve határozódik meg a közelebbi cselekvés-horizont, amelyen a coachee konkrét célját meg lehet találni, be lehet jelölni.
Fordított esetben, ha a coachnak képzelőereje szűkebb, mint a coacheejé, nincs esélye valódi változásnak, csak változtatgatásnak.
Arra meg kár pazarolni a partner pénzét és idejét. Persze megélhetési szükségből lehet, hogy muszáj elhitetni vele, hogy most a "NAGY MOST" van, amikor és amennyire itt az idő a "nagy változásra".
(Egy szűk gödör, mondjuk egy kút mélyén ülve fénylő és egyedüli ragyogó csillagot láthat a "coach" magasra emelt fejjel, megérkezettséget, bölcsességet érezve elméjében.
Azt gondolhatja, hogy megtalálta a mindent vezérlő és mindent irányító "fény" forrását.
Mindeközben az elvakultságtól, doktriner fanatizmusából észre sem veszi, hogy nem az szorul először segítségre, aki a kút peremén ülve elmeséli neki, hogy milyen zavarban van, mert nem lát egy bizonyos útmutató fényforrást az életének jelenlegi szakaszában, és lehetőségek halmaza kering körülötte, és nem tudja mitévő legyen.
Nem a coacheenak kell először a felismerés, hanem önnön magának.
Mi lesz ebből a coaching-helyzetből? Van-e ilyen egyáltalán? Persze.
A coachnak feljebb kell lennie, és ez nem morális, intellektuális minősítés, inkább csak a képzelőerő, esetleg a tapasztalás területén. Ez a bizonyos "gazdagabb képzelőerő" a toleranciában, az elfogadó szeretetben árulkodik magáról. Ez az a mindent átfogó horizont, amelyen belül van a konkrét cselekvés/választás lehetősége.)
És hogy képes legyen azt belátni.
A konkrét személy feszültségfeloldó képességét, -bírását tekintetbe véve határozódik meg a közelebbi cselekvés-horizont, amelyen a coachee konkrét célját meg lehet találni, be lehet jelölni.
Fordított esetben, ha a coachnak képzelőereje szűkebb, mint a coacheejé, nincs esélye valódi változásnak, csak változtatgatásnak.
Arra meg kár pazarolni a partner pénzét és idejét. Persze megélhetési szükségből lehet, hogy muszáj elhitetni vele, hogy most a "NAGY MOST" van, amikor és amennyire itt az idő a "nagy változásra".
(Egy szűk gödör, mondjuk egy kút mélyén ülve fénylő és egyedüli ragyogó csillagot láthat a "coach" magasra emelt fejjel, megérkezettséget, bölcsességet érezve elméjében.
Azt gondolhatja, hogy megtalálta a mindent vezérlő és mindent irányító "fény" forrását.
Mindeközben az elvakultságtól, doktriner fanatizmusából észre sem veszi, hogy nem az szorul először segítségre, aki a kút peremén ülve elmeséli neki, hogy milyen zavarban van, mert nem lát egy bizonyos útmutató fényforrást az életének jelenlegi szakaszában, és lehetőségek halmaza kering körülötte, és nem tudja mitévő legyen.
Nem a coacheenak kell először a felismerés, hanem önnön magának.
Mi lesz ebből a coaching-helyzetből? Van-e ilyen egyáltalán? Persze.
A coachnak feljebb kell lennie, és ez nem morális, intellektuális minősítés, inkább csak a képzelőerő, esetleg a tapasztalás területén. Ez a bizonyos "gazdagabb képzelőerő" a toleranciában, az elfogadó szeretetben árulkodik magáról. Ez az a mindent átfogó horizont, amelyen belül van a konkrét cselekvés/választás lehetősége.)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)